Tom újra lecsap, Jerry visszamar.
Nem szeretet, nem játék —
csak ismétlődő fájdalom,
amit mindketten akarnak és gyűlölnek egyszerre.
Tom a birtoklásban fuldoklik,
Jerry a menekülésben hal meg lassan.
Két lélek, amelyek egymás sebeit nyalogatják,
mert a csend elviselhetetlen,
és a távolság halálos.
Minden érintésük, minden mozdulatuk mérgező,
és mégis visszajárnak,
mert a magány fájdalmasabb, mint a bántalmazás.
Ez a kapcsolat nem él —
csak túlél, egymás kárán.
És így maradnak, ragaszkodva a sebekhez,
mint két rab a láncon, amit önként vettek fel;
mert fájdalom nélkül nem ismerik egymást,
és egymás nélkül már nem is ismernék önmagukat.