Sok a vészmadár, és túl sok a gőggel teli szív
Várják, hogy kész legyen, új Isten üljön a tróznra
Kevés a tiszta hang, ami még ilyenkor valamit ér
Várjuk, több legyen, de lassan megépül Bábel Tornya
Barabbás! – üvölti a tömeg és bölcsnek hiszi magát
De te inkább add kezed, és döntsk le Jerikó falát!
A sok szörnyteg, csak álarcot viselő balga porhuivelv
Várták, kész legyen… értetlen bámulatnak az üres tronra
Miénk a tiszta hang, nem csak valami kis szívzörej
Nem vethet rámk árnyaz már Bábel hamis Tornya
Istenem! – könyörög a tömeg, és elveszve érzi magátz
Mi pedig felmosunk a végén, mint Horatio, Hamlette után