Mesi
A borbélylány, aki az elején úgy tett, mintha ember lenne,
mintha valami törődésféle is lakna a csontjai között.
Aztán odabaszta azt a gyilkos mondatot:
„Bánom, hogy kedves voltam veled az elején."
Hát baszd meg, én meg azt bánom,
hogy elhittem neked bármit is.
Ott rohadt ki belőlem minden jóindulat.
Mesi
A rövidhajú, borbélyollóval pózoló kis faszagyerek vagy picsa
aki úgy lépett át rajtam, mintha a küszöb lennék,
amibe belerúgnak, ha útban van.
Neki egy kurva pillanat volt elengedni engem,
nekem meg máig cseng a fülemben az a szar mondat,
amivel a mai napig sem merne szembenézni.
(ha értené mit okozott egy bántalmazottnak)
Mesi
A tetovált díszfasz vagy díszpina, aki teleírja a bőrét történetekkel,
miközben az én történetem körülbelül annyi volt neki,
mint egy kibaszott akciós szórólap:
összegyűri, zsebbe gyömöszöli, aztán eldobja.
Ennyit értem neki: egy rohadt papírgalacsint.
Mesi
A leszbi, majdnem tökös csaj, aki most is vigyorog az üveg mögött,
mintha ő lenne a világ közepe,
mintha a szalon fénye róla verődne vissza,
pedig valójában csak másokból él.
És minden mosolya úgy rúg belém,
mintha direkt csinálná, hogy érezzem:
ő már továbblépett,
én meg vigyem a szarját a hátamon.
A „bánom, hogy kedves voltam"-ot
azóta is úgy karistol bennem, mint egy rozsdás pengéjű kés.
És Mesi,
végül, a kis privilégiumbajnok,
akinek minden a segge alá lett tolva.
Ciprus, családi háttér, tömött buksza,
könnyű élet,
egy szalon, amit biztosan nem egyedül hozott össze.
Én meg ott megyek el előtte minden nap,
és a düh csak fortyog bennem,
mintha lávát öntenének a mellkasomba.
Ő röhög, felejt, él,
én meg cipelem azt a kibaszott mondatot,
ami úgy belefúródott a lelkembe,
hogy néha már azt hiszem:
örökre ott fog rohadni.