Bumm! Tudom így robbantam be ma az életedbe
Egy kissé furcsa és hát no, szokatlan alak
De hidd el hirtelen én sem tudtam mi történik
Csak azt éreztem: Engem detonáltak!
Két órával később is csak állok
szemem becsukva az Örök Napba nézek
Tudom, hogy ott vagy valahol
és ez ad egy új erőt
Minden pillanat mikor szavaid és arcod felidézem.
Az élet sok búját megittam már szürke kocsmák fakó fényében
Sosem tudtam mi hiányzott, pedig már ott volt jöttöd előjele:
a gyerekként sínre rakott érémében.
Ma hirtelen te lettél a mozdony, mely alatt szikrát vetett a régi szénacél.
Elhoztad nekem Csodaországot, és ez az Alkonyzónától olyan messze vitt.
Az általad szított szikrák lánggá váltak, ezzel hegesztve sorsom idomvasait árva lelkemet te erősítetted izzó szegecsek sorával.
Te voltál a kékló oxigén, mi táplálta a bennem rejlő tüzet és a lágyvasat is feltöltötte csodával.
És a messzi jövőben mit lát a Nagy Úr? Egy tökéletesen megmunkált fémből készült szívet…
Mely akkor is dobog még, örök mozgásban marad,
mikor évszázadok pora borítja be.
De hírül adja a világnak, ez a nap milyen fontos volt neki,
és hogy Te milyen fontos vagy Perpetuum mobile!