Két szemed számomra a leggyönyörűbb kő
A legszebb drágakő
Édes mosolyod… óóó az a szívárványos híd
Melyen végig feküdnék, jaj csak úgy végig feküdnék.
Lelked fénye, a kacajodnak bája
messze még az Ördög Lakomája
De néha napján arra visz a kín
Hogy véget érjen mind, amit szeretek
Ilyenkor kívánom, hogy engedd el kezem,
Engedd el kezem. Engedd el kezem.
Szépen csendben hagy mehessek el,
Temessenek el, hogy csendben menjek el.
Aztán másnap újra ver a szív,
új kalandra hív, újabb táncra hív.
Pezsgő pukkamás, vagy ágyúdörgés vár
Bármi jöhet még csak ne egy hűvös ágy.
Két szemed számomra a leggyönyörűbb kő
A legszebb drágakő
Édes mosolyod… óóó az a szívárványos híd
Ágy helyett csak rajta álmodnék, rajta feküdnék.