Feró, Timon és a többiek!
Baszd meg Feró!
tiniként te voltál a példaképem.
A lázadó, aki szembe köpte a rendszert,
legalábbis azt hittem…
De éjfélkor a csótány patkánnyá változott
Elvetted a hitem, a zeném… örökké légy átkozott.
A szavakból pénzt, a dühből zászlót gyártottál
A forradalmat is eladtad a legjobb áron tán
Ha ezt a tartalmat a Netflix gyártaná
Az élet a tollát nem a szívemben mártaná
Most a refréned nem lázadás, hanem hírblokk a tévében,
ahol a hősök is reklámidőben térnek vissza!
Baszd meg Feró!
A gyerek bennem még mindig tapsol,
de a felnőtt már: csak fintorog és kikapcsol.
Baszd meg Timon!
Te igazi kisfiú akartál lenni
De mellette embernek kellett volna maradni,
Nem kéne Kafka torzszülöttként lemásolni,
Egy olyan igazi féreggé változni!
Mert az átváltozás már majdnem teljes
A lelked mégis bélsártól szennyes
Látom rajtatok, hogy minden hitetek elrothadt
Az igazság helyén már csak lájkok ropognak
Ti posztoljátok a szívet, miközben kitépitek másét
A forradalmat is filterrel áruljátok.
A szavakból pénzt, a dühből zászlót gyártottál
A forradalmat is eladtad a legjobb áron tán
Ha ezt a tartalmat a Netflix gyártaná
Az élet a tollát nem a szívemben mártaná
És én? Én már nem kérek ebből a világból.
Ahol a hősök gyávaságból építenek trónt maguknak.
Feró, Timon és a többiek!
Mind ugyanabból a trágyából nőttök magasra,
Csak más szagot hazudtok magatok köré, parancsra.
Isten előtt nincs pardon,
Ott igazság van,
Nincs, aki Kossuth- vagy ösztöndíját adjon.
A dühöm nem költészet, rángatózok, védekezek
nem szavalok, üvöltök! Nem kérek bocsánatot.
Mert a férgeket nem kell sajnálni, csak lekaparni a bőrről.
Mielőtt belerágják magukat további szívekbe!