Utolsó megálló
Egy lány ült csendben,
Irina, név a ködben,
aki békéről mert álmodni,
mikor a penge az életét végleg felszaggatta.
A jármű dübörgött,
a város szíve dobogott,
de a világ megállt egy pillanatra,
mikor a vér elöntötte a fényt.
Az utasok néztek,
de nem látták a fájdalmat,
csak az árnyékot, mit a halál vetett,
és a csendet, ami mindent betöltött.
Ez több volt, mint halál,
ez egy megtört ígéret,
hogy nem engedjük el egymást,
még akkor sem, ha a világ elfordul.
Most te állsz ott,
ami neki az utolsó megálló volt,
és a szíved ólomsúly alatt nyög, a lelked fájdalomba öltözött,
de fel kell állnod — az emlékéért,
az igazságért, a holnapért!