Van jelszavad a routerhez,
de nincs kulcsod a halál ellen.
Michael nem streamel.
Nem posztol.
Ő csak jön.
Lájkmentesen.
A telefonod 5G-n zümmög,
de mikor a maszk árnyéka átlépi a kaput,
nem hívsz senkit.
A képernyő: fekete.
Mint a szemei.
Gyilkos vagy áldozat?
Követed a TikTokon,
csak nézed,
ahogy emberek hullanak
#halloweenfilterrel.
De a vér
nem deepfake.
A penge
nem kiterjesztett valóság.
És a rémálom –
nem update, hanem örök.
Laurie ír egy blogot.
„Trauma túlélő, 40 év félelem után.”
De a kommentszekcióban csak trollok vannak:
„Ugyan már, biztos csak túlreagálja.”
Közben elvesztett
mindenkit.
De a világ
csak pörgeti tovább
a feedet.
Szelfi a vértócsával –
Snapchat-filterrel
remeg a sikoly.
A háttérben maszkos árny.
Majd:
ping.
Elment.
De te
nem mész el sehová.
A rendőr nem jön.
Elfoglalt.
A mesterséges intelligencia
nem érti a sikolyt.
„Sajnálom, nem értem a kérdést. Újrapróbálja?”
Újrapróbálod.
De Michael már ott van.
Offline.
És örökké.
„A gonosz ma is köztünk jár” – írja Laurie.
De senki nem olvassa.
Mert nincs emoji.
Nincs trendi hashtag.
Csak egy nő.
Egy kés.
Egy múlt.
És egy férfi,
aki nem kérdez –
csak megöl.
Mert a modern világ
gyors.
De a HALÁL
mindig lépést tart.
Nem kell neki
térfigyelő kamera,
hiszen mi magunk vagyunk a show.
A gyilkos meg?
Az csak követ minket.
Mint egy
árnyékos algoritmus.
És amikor
lemerül a telód,
mikor
nincs net,
nincs lájk,
nincs zene,
csak egy
nyitott ajtó –
…és valaki
a sötétben lélegzik…
akkor rájössz:
A világ változik.
De a gonosz –
mindig ugyanaz marad.